Természeti rezervátum

A Hargita és Kovászna megye határát képező Észak-Persány-hegységben (magyar nevén Rika-hegység, legmagasabb pontja 1292 méter) található a Vargyas-patak sziklaszorosa, amely jurakori mészkőlerakodásokban alakult ki. A Vargyas-patak szurdokvölgye országos jelentőségű természetvédelmi terület, összterülete meghaladja a 800 hektárt, IUCN IV-es besorolással rendelkezik és átfed a Natura 2000 RO SPA 0027 jelzésű Homoród-völgyi-dombság természetvédelmi területtel. A Vargyas-szoros 130 ismert barlanggal rendelkezik, amelyek közül 4 látogatható, ám kizárólag megfelelő felszerelés birtokában (sisak, fejlámpa, bakancs vagy gumicsizma.) Megközelíthetőség: - DN13A jelű, Csíkszeredát Szentegyházával összekötő országútról, innen a Lövétét és Homoródalmást összekötő DJ132 megyei útra rátérve; - Sepsiszentgyörgyről Mikóújfaluig a DN12 jelű országúton haladva, majd bal felé eltérve a DJ122 jelzésű megyei úton Nagybacon – Bibarcfalva – Barót irányába, innen pedig a DJ131 jelű megyei úton Olaszteleken keresztül Vargyasra érkezve. Fontos tudnivaló: - a természetvédelmi terület látogatása, a sátorozás, a gépjárművek behajtása a kijelölt parkolóhelyre NAPI DÍJSZABÁS alapján történik, mely díjszabást Homoródalmás község tanácsa állapított meg és hagyott jóvá; -a napidíjakat a szoros bejáratánál sorompóval ellátott ellenőrző pontnál vagy a természetvédelmi területen járőröző és magát azonosító természetvédelmi felügyelőnél lehet kifizetni; - a díjszabásból származó pénzösszegek a természetvédelmi terület fenntartására fordítódnak (pallók, turistaösvények karbantartása, hulladék leszállíttatása a természetvédelmi területről, természetvédelmi őrség biztosítása, kiadványok, ismeretterjesztő füzetek megjelentetése)

A Budvár dombján (amely egy 635 méter magas konglomerátum domb) az emberi jelenlét a neolitikumtól kezdve a vaskorszakon át az Árpád-koron keresztül folyamatosan nyomon követhető, utóbbi korszakból házépületek, valamint egy erődítmény maradványai is fellelhetők. 1992-ben régészeti rezervátumnak minősítették. A Budváron otthon érzi magát a védettséget élvező foltos kontyvirág (Arum maculatum). Szöveg és kép: http://www.odorhei-turism.ro/

Ez az egyetlen hegyi tõzegláp az északi Hargitában. Az Osztoros (1386 m), Veres-bükk (1336 m) és Vigyázó-kõ (1368 m) csúcsai közti vulkáni kráter külsõ lejtõjén, 1180 m tengerszint fölötti magasságban alakult ki. A növényzet az idõk folyamán egyre jobban benõtte, kialakítván a mai, dagadó havasi tõzeglápot. A 20 hektár területû botanikai rezervátumhoz a karcfalvi templomtól induló turistajelzés mentén lehet eljutni. A láp területén számos védett növény található, ilyen a szibériai hamuvirág, babérlevelû fûz, hüvelyes gyapjúsás. A kolozsvári biológusok egy csoportja 2000-ben romániai szinten új pókfaj, a szintén jégkorszaki maradvány (Meioneta similis) pókfajt, melyet eddig Európában csak Izlandon, Finnországban, Észak Oroszországban jeleztek. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro

A Rák tó Nagygalambfalvától 2 km-re, északra található, 600 méteres tengerszint feletti magasságban. Kialakulása a jégkorszak végén történő földcsuszamlás eredménye, amikor is a szomszédos domboldalak megcsúszásával kialakult a völgyben egy földtorlasz, mely vízzel feltöltődött. A tó kerülete 800 m, hosszúsága 250 m, szélessége 150 m, területe 28.000 mp, a hozzá tartozó területekkel együtt a természetvédelmi terület nagysága 10 ha. Legnagyobb mélysége 7 m. A tó az 5/2000 sz. törvény hatálya alá eső természetvédelmi terület. A tó és környéke sok ritka növénynek ad otthont, többek között a közönséges rence (Utricularia vulgaris) húsevő növénynek, amely apró vízi rovarokkal, rákokkal, szúnyoglárvákkal táplálkozik.

A Nagy-Csomád kráterében található Szent-Anna-tó Közép- és Kelet-Európa egyetlen vulkáni eredetű tava, egyben Székelyföld leglátogatottabb turisztikai célpontja. A tavat a Csomád-hegy vulkáni kúpjának meredek falai veszik körül, ennek néhány magasabb pontja: Nagy-Csomád (1301 m), Kis-Csomád (1238 m), Taca-domb (1174 m), illetve a Kövesponk (1125 m).  A hivatalos adatok szerint az Európában egyedülálló természeti kincs 946 méter tengerszint feletti magasságban található, legnagyobb átmérője 1737 méter, legmélyebb pontja pedig 7 m.  A kráter pereméről 13 időszakos patak - melyek medrei felhőszakadások következtében alakultak ki - táplálja a tavat, ugyanakkor köveket és szerves maradványokat is mos bele. A víz utánpótlása így tehát esővízből és hóolvadékból származó vízből áll.  A tó északi és nyugati partjainál elkezdődött a tó elláposodása, üledékesedése, a tó fenekét egyre vastagodó tőzegréteg kezdi elfedni. A nem hivatalos adatok szerint jelenleg a tó legnagyobb mért mélysége már csak 6,5 méter. Jó idő esetén, különösen szélcsendben megfigyelhetőek a tó fenekéről a víz felszíne felé feltörő gázbuborékok, melyek az utóvulkanizmus munkájának gyümölcsei. A tó északi, észak-keleti részén látható a mintegy méternyi vastagságú lebegő tőzegréteg. Látogatás a Szent Anna-tónál Természet, friss levegő, mozgás és együttlét! A Szent Anna-tó és Mohos-tőzegláp jellegéből adódóan kiváló helyszín családok számára, jövő generációk szemlélet alakításának egyik helyszíne. Itt lehet fogyasztani a díjnyertes Vitos Kürtőskalácsot, az öko-büfékben pedig rostos és szénsavas üdítőket, alkoholos- és alkohol mentes söröket, forró csokit, teát és kávét lehet vásárolni. A teraszon felszolgált étkek között megtalálhatók a gyermekek által kedvelt ételek is. A Szent Anna-tónál minden termék üveg palackban vagy környezetbarát csomagolásban kerül forgalmazásra.  Fejlécfotó: Fodor István

Alcsík vidékére a nátriumban, magnéziumban, kalciumban és szénsavban gazdag ásványvíz források sokasága jellemző, ami rendkívül jó minőségű ivóvizet jelent, emellett pedig tőzegláp jellegű mocsaras életteret biztosít megfelelően alkalmazkodott ritka növények és állatok számára. Ezek a források azért is különlegesek, mert körülöttük a vízben oldott vas üledékesedés útján limonit kőzetet hoz létre, mely az idők során kúpokat képez, a körülöttük lévő kis pocsolyákban pedig felületi rétegként lebegő vasüledék sáros-vasas iszapréteget hoz létre, melyet a helybéliek egyszerűen borsárnak neveznek. Ez adja a tőzegláp nevét is, mely napjainkban két, egymástól elkülönült lápból, a Vízkertből és az Omlásaljából áll. A törpe nyír (Betula humilis) a tőzegláp legnagyobb kincse, ennek valaha országos viszonylatban itt volt a legnépesebb állománya. Ez egy jégkorszaki maradványfaj, mely kistermetű megjelenésével az egykori tundrák világának egyik utolsó képviselője. Ebből jelenleg 20-30 darab található a rezervátumban.



A Hargita-ligeti forrásláp Lövéte község területén, Kirulyfürdőtől északkeletre, Csíkszeredától nyugatra, a Festő borvíz szomszédságában, a DN13A országúttól délre, a Hargita-hegységben található. A Szortyogó borvízlápnak is nevezett képződményhez aszfaltozott út vezet. A 2 ha kiterjedésű, 1980 óta nemzeti szintű védettséget élvező növénytani rezervátum 120 m hosszú és 50 m széles, a lápot vastartalmú borvizek is táplálják, amelyeknek gyógyhatását már régen felismerték és fürdőmedencét ástak a láp szélében ezek jótékony hatásának felhasználása érdekében. A hűvös és nedves mikroklíma lehetővé tette egyes különös növénytársulások túlélését is, melyek rokonai Észak-Európa mocsaraiban tanyáznak. Ezek maradványfajoknak minősülnek, melyek a jégkorszak növényvilágának utolsó képviselői, maradványai. Megtalálhatjuk itt a mocsári kőtörőfüvet (Saxifraga hirculus), a szubarktikus-glaciális Paludella squarossa-t, ezt a nagyon ritka szubarktikus flóraelemet (Romániában mindössze három helyen él), valamint a védett kereklevelű harmatfüvet. Szöveg és kép: http://romanianturism.com/; http://www.greenharghita.ro/

KEDVES LÁTOGATÓK! Technikai okok miatt egy később közlendő időpontig zárva vagyunk. Elnézést kérünk a kellemetlenségekért. A Parajdi-Sóhát Erdély egyik leglátványosabb természeti ritkasága. A 60 hektáron elterülõ természetvédelmi terület a Parajdtól dél-nyugatra elhelyezkedõ 576 méter magas Sós-hegyen található. A Sós-hegy tömbje tulajdonképpen a Korond patakának és az emberi tevékenység hatásának az eredményeként vált különálló masszívummá. Itt találhatók sódolinák, a Korond vizének áttöréses szurdoka és az esõbarázdás kõsósziklák, amelyek a tulajdonképpeni geológiai természetvédelmi terület értékeit képezik. A Só-szoros lényegében a Korond-patak szurdokvölgye, a Sóhát délnyugati részén terül el. Itt a patak átvágta a sóhegyet és a felszínre került sósziklák hófehér csipkéket hagytak maguk mögött. Korábban itt a felszínen történõ kitermelés eredményeként még megtalálható a Só-szorosban az egykori Erzsébet tárna vonala, mely mentén érdekes sóformációk, sóbarlangok, sárfolyások alakultak ki. A Só-hegy gyökere közel 3 km mélységig nyúlik le, alakja enyhén ellipszis alakú, átmérõi 1,2 és 1,4 km-esek, a függõleges kiterjedése pedig egy hatalmas, szabálytalan gömbaformát mutat. A wellness-központ közvetlen szomszédságában, a parajdi Sóhegy észak-nyugati oldalán megnyílik a Só-szoros ökológiai tanösvény, egyetlen bejárattal, amely egyben egy kis, információs és látogatóközpont jellegű épület, melyben a természetvédelmi terület gondnoki feladatát is ellátó szervezet is helyet kap. Az 1 km hosszúságú tanösvény 7 állomással rendelkezik, ezen a június és október közti időszakban a területgondnokság személyzete látja el az idegenvezetői, öko-pedagógiai feladatokat. A Só-szoros kialakításában az emberi tényező is közrejátszott: a só kitermelésére irányuló ásás során kialakult gödrök, lyukak esővízzel teltek fel, amely kioldotta a sót, ezáltal állandóan szélesítve a gödröket. Ezek idővel valóságos tóláncokká egyesültek, a tavak között jött létre a Só-szoros, melyet a Korond-patak mélyített tovább. Az iszapfürdők megőrzését célzó munkálatok elvégzésére kalákákat szerveztek. A rendkívüli alakzatok közt sókedvelő növények gyarapodnak, ezek egyike a Salicornia herbacea, vagyis a húsos sziksófű. Képek: http://www.primaria-praid.ro/  Szöveg és fénykép: http://www.greenharghita.ro/

A Madarasi-Hargita geológiai szempontból a neogénkori Kelemen-Görgényi-Hargita vulkáni lánchoz tartozik, ezek nagyrészt andezit kőzetekből (láva és piroklaszt folyamok anyagából) kialakult kúpszerű hegyalakzatok, melyek 1.500 és 1.800 m közötti magasságú csúcsokban végződnek. Legmagasabb csúcsa az 1801 méteres Madarasi-Hargita, melyet nemes egyszerűséggel a székelyek szent hegyének neveznek. Csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik nemcsak az egész hegységre, hanem a teljes erdélyi medencére, így a Hargita fennsíkjára, a Libán-tetőre, a Gyergyói- és Görgényi-havasokra, egészen a Fogarasi-havasok csúcsaiig. A Madarasi-Hargitát Natura 2000-es területté nyilvánították, annak biodiverzitása és élőhelyeinek megőrzése, valamint a közösségi érdekeltségű területek növény- és állatvilágának kedvező állapotban való megtartása érdekében.  A síelők számára népszerű helyszín, melynek sípályái (4,5 km hosszúságúak) 1.500 m és 1.760 m tengerszint feletti magasságban találhatók. A decemberben kezdődő síszezon egészen április közepéig eltarthat.

A Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park rendkívüli érdekességeket tartogat geológiai, geomorfológiai, paleontológiai szempontból, de a változatos geoklimatikus viszonyoknak köszönhetően a természeti környezet és a biodiverzitás sem elhanyagolhatóak. A Békás-szoros látnivalói országszerte híresek, elsősorban óriási méreteinek köszönhetően. Itt található az 1837-ben a Békás-patak vizeinek természetes torlasza által létrejött Gyilkos-tó is, mely festői környékével Erdély egyik legszebb torlasztava. A nemzeti park a Hagymás hegységben található, mely a Keleti-Kárpátok középső részén magaslik és elválasztja Moldvát Erdélytől. A park Románia középső, illetve észak-keleti részén található, Hargita és Neamt megyék területén. A védett területen halad keresztül a Kárpátokat átszelő DN12C számú főút, mely a Maros felső folyásánál elterülő Gyergyói-medencében található Gyergyószentmiklóst köti össze a Beszterce folyó partján található Békás városával. A Nagyhagymás felé Balánbánya irányába is lehet indulni a DN12-es úton, amely Csíkszentdomokostól északra található. A park természetvédelmi területei: Békás-szoros (Neamt megye területén 1600 ha, illetve Hargita megye területén 2128 ha), a Gyilkos-tó, a Súgó-szoros (10 ha), a Likas-zsomboly (5 ha), a Nagy-Hagymás, Egyes-kő és a Fekete-Hagymás határolta terület (800 ha). A Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park területe: 6793,64 ha.

A Sólyom-kõ Természetvédelmi Rezervátum 1,5 ha-on terül el Tusnádfürdõtõl nyugatra, az Olt folyó bal partján. A rezervátum a Hargita vulkáni lánc déli részén található, a Piliske vulkáni kúp keleti lejtõjén. Legszembetûnõbb része az Olt jobb partján emelkedõ 824 m magas andezit sziklabérc, a Sólyom-kõ, ez a környék leghíresebb kilátója. A Sólyom-kõ védett területté nyilvánítása egy apró, törékeny sárga virágú növénynek, a Teleki hölgymálnak (Hieracium telekianum) köszönhetõ. Ez a világon csak itt fordul elõ. Nagyon sok madárfajt láthatunk és hallhatunk, elsõsorban erdei fajokat, például uráli bagoly, erdei fülesbagoly, uhu, a fekete harkály, nagy fakopáncs, háromujjú hõcsik. A környéken gyakori a barnamedve. Fõként éjszaka aktív, ezért ekkor a terület látogatása nem ajánlott. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro/

A növényvédelmi rezervátum a Gyergyószentmiklóst és Parajdot összekötõ 13B országút mentén, Borzont település határában, 20 hektáron terül el. A tõzegréteg a hegyláb irányában elvékonyodik. Legfontosabb ritkasága az északi elterjedésû szibériai cickafark (Achillea impatiens). Más ritka növényfaj is elõfordul itt, pl. fûzlevelû gyöngyvesszõ (Spiraea salicifolia), jogaros kakastaréj (Pedicularis sceptrum-carolinum), szibériai hamuvirág, buglyos szegfû (Dianthus superbus). A lápra jellemzõ madárfajok a sárszalonka, sárga billegetõ, rozsdás csaláncsúcs, a kaszált rétekre a haris, fürj. A ragadozómadarak közül a vörös vércse, egerészölyv, kékes rétihéja is felbukkan. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro/

A Vereskő természetvédelmi rezervátum 10 hektár kiterjedésű, Tölgyes község területén, attól északra található. Egy erdei úton közelíthető meg, amely a DN 15 jelzésű országúttal annak 223+400 km szakaszában találkozik. Ez az út, mely egy vasas és szénsavas ásványvízforrás mellett található, akár gyalogosan, akár off-road autókkal is megtehető. A kirándulás tervezése előtt figyelembe kell venni, hogy a területen tilos a sátorozás, kempingezés. A Vereskő fennsíkja Tölgyes község fölé emelkedik; ez egy jól elkülöníthető, kimagasló, 1215 méter magas mészkőhegy, melynek tetejéről rendkívüli kilátás nyílik a vidékre. A déli fekvésű, erdőkkel és tisztásokkal borított mély és keskeny völgyek tagolta rezervátum ezt a kimagasló vörös mészkő sziklatömböt övezi. Ez kedvező terepet biztosít a specifikus, endemikus fajokkal is tarkított növényzet fejlődéséhez, a rezervátum ugyanis kiemelt fontosságú terület növényföldrajzi szempontból. Növényi ritkaságai közé tartozik a csüdfű egy alfaja (Astragalus römeri Smink), melynek elterjedése az ország területén igen kis területre korlátozódik, a sarkantyúfű (Delphinium simonkaianum) az ezüstös hölgymál (Hieracium pojoritense), a Yawadski mécsvirág (Silene zawadskii), az erdélyi madárhúr (Cerastium transilvanicum), illetve a nehézszagú boróka is.   Képek: http://informatiahr.ro/; http://www.greenharghita.ro

A Pokol-fennsík környékén elhelyezkedő 21,18 ha kiterjedésű növénytani védett terület Románia egyik legnagyobb és Európa egyik legmagasabban fekvő nárciszmezője, ahol egy négyzetméternyi területen 180-200 csillagos nárcisz (Narcissus stellaris) is előfordulhat. A „láz” a helyi tájszólásban fennsíkot, havasi legelőt és kaszálót, vagy erdei tisztást jelent és a Hargita-fennsíkra jellemző geológiai alakzat.  A nárcisz egy védett növényfaj, ugyanakkor a környék leglátványosabb virága is, melyet csillag alakjáról könnyen fel lehet ismerni. Virágzása április végétől május elejéig tart. A nárciszon kívül még sok ritka, látványos növényfajt találni itt, például a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), vagy a zergeboglár (Trollius europaeus) is itt él. 1976-tól minden év májusában a rét közelében megrendezik a nárciszfesztivált.

A Homoródszentpáli madárpihenő Természetvédelmi Rezervátum 10 hektárnyi felületen terül el, megnevezése is utal kiemelt fontosságú természeti értékére, a Natura 2000-es hálózathoz tartozó Homoródvölgyi-dombság madárvédelmi területének részét képezi. A madárpihenő természetvédelmi területté való nyilvánítása a költöző és fészkelő madarak védelme iránti vágyból született meg. Ugyanakkor nagy hangsúly kerül itt a belföldi állat és növényfajok védelmére, valamint a vizes élőhelyek biodiverzitásának megőrzésére is. A madárpihenő területét halastavakból álló vizes élőhely képezi, melyek növényvilágát elsősorban vízi és vízkedvelő növények (sás és nád) alkotják, ez pedig a költöző vízi madarak számára táplálkozási és fészkelési lehetőséget nyújt. Az itt fészkelő vagy megpihenő, vonuló madarak közül sok európai szintű védettséget élvez, és az IUCN vörös listáján is megtalálható. A madártani rezervátum területén több mint 260 madárfajt figyeltek meg, ez ilyen kis területen igencsak ritkaság számba megy Európában. A területen több mint 70 madárfaj fészkel – ezek többsége törvényi védelmet élvez – melyek közül néhány ritkább faj: a bölömbika (Botaurus stellaris), nagy kócsag (Egreta alba), vörös gém (Ardea purpurea), fekete gólya (Ciconia nigra), cigányréce (Aythya nyroca), barna rétihéja (Circus aeruginosus) vagy a bíbic (Vanellus vanellus). Fontos tudnivaló, hogy a madarak fényképezése kizárólag az erre a célra épített és elrendezett megfigyelőállásokról, a sporthorgászat pedig a kijelölt területeken történhet. Szöveg és kép: http://www.cesavezi.ro/; http://informatiahr.ro; https://pensiuniharghitene.ro Video: https://www.youtube.com/Lucian Ionescu

A borszéki Hármasliget országos érdekű természeti rezervátum, melynek kiemelt szerepe van a Betula nana alfajhoz tartozó törpenyír megőrzésében, mely a jégkorszak idejéből visszamaradt maradványfaj. A Hármasliget egy kéthektárnyi felületre kiterjedő mocsaras tisztás, mely Hargita megyében, Borszék közigazgatási területén található. Nevezett turisztikai célpont a botanika szerelmesei számára tökéletes választásnak számít. Kép: http://www.informatii-romania.ro/

A Csiga-domb egy 8 hektárnyi területű geológiai rezervátum. Ismereteink szerint ez Romániában a féldrágakőként tisztelt aragonit  legnagyobb előfordulási helye. A terület 1980 óta országos védettség alatt áll. Az aragonit tudományos vizsgálata a XVIII-XIX. századig vezethető vissza. Bányai János 1938-ban megfogalmazott elmélete szerint ezek a karbonát lerakodások sós és szénsavas oldatokból alacsony hőmérsékleten történő kicsapódás útján keletkeztek. A Csiga-dombi vízfeltörés (Unicum forrás) egy aktív természetes diffúz forrás. A karbonát lerakodások alapjánál tör fel a víz, szénhidrogénes szagot is árasztó buborékokat képezve. A vízfolyás legyező alakot formálva folyik tovább, folyamatosan tejsavó színű aragonit-kúpokat képezve. Az aragonit kitermelése 1909-ben Knop Vencel cseh származású iparművész irányítása alatt kezdődött el, akit a zalatnai Kőfaragó és Kőcsiszoló ipari iskolába hívtak meg tanítani. A professzor Korondra költözött és megalapította a Korondi Aragonitcsiszoló Üzemet. A kitermelés és feldolgozás aranykora 1931 és 1939 közé tehető. A lerakódások igen változatos formavilága megcsorbult a bányászati tevékenység következtében, de a szépen karbantartott tanösvényen ma is csodálatos élményt nyújtanak a kalcitokkal és aragonittal kitöltött repedések és lerakódások. Jegyet lehet váltani a bejáratnál egyszerűen a tanösvényre, de kombináltan is lehetséges, ami tartalmazza az Unicum sósfürdőbe való belépést is. Egyénileg lehet látogatni, de amennyiben professzionális idegenvezetést igényelnek, jelezzék igényüket a megadott telefonszámon és foglaljanak időpontot. Belépő: 5 RON

A Kelemen-havasok a Keleti-Kárpátok központi vonulatának északi részén helyezkednek el, egyben Románia legnagyobb vulkáni hegyláncát alkotják. A hegység vulkáni eredetét a lapos vulkáni platók, valamint az ezek fölé tornyosuló piramis alakú egykori kürtők is igazolják. Itt találhatók a teljes Kárpát-hegység legmagasabb vulkáni csúcsai is: A Pietrosz - avagy Nagy-Köves (2103 m) és a Rekettyés-csúcs (2021 m). A Kelemen-havasokbeli Jézer-tó Rezervátum országos jelentőségű védett terület, összfelülete 322 hektár, ez teljes egészében Maroshévíz megyei jogú város irányítása alá tartozik. A rezervátum egészen a Rekettyés tömbjének lábáig terjed, ehhez tartozik az 1200 négyzetméteres felületű gleccsertó, melynek hossza 45, szélessége 35 méter, a tavat övező terület pedig cserjés növényzet és változatos emlős állatvilág otthona. A tó mélysége 3 és 5 méter közt váltakozik. A tó felülete háromszög alakú, melynek csúcsán keresztül folyik le a tóban felgyülemlett víz. A tó vizének utánpótlását két forrás biztosítja, mely víz a Büdös-patakba folyik. A védett növényfajok közül említésre méltó a törpefenyő (Pinus mugo), a borókafenyő (Juniperus sibirica), az erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi) vagy a szőrfű, latinul Nardus stricta. Szöveg és kép:http://www.greenharghita.ro/

A Kerekszék Földtani Rezervátum látnivalói, a források, barlangok, a Tündérkert és a Bagolyvár, valamint a mészkő-amfiteátrum mind-mind elbűvöli a látogatót. A séták és túrázások alkalmával megismerhetik a természet patikáját: gyógynövényeket, erdei gyümölcsöket, gombákat. A Kerekszék földtani rezervátum Felsőborszéktől délkelet-délre található, 973 m magasságban. Tulajdonképpen egy 70-100 méter vastag pados travertin (mésztufa) domb Alsóborszék fölé falként emelkedik, 1,5 négyzetkilométeren terül el. A travertin meszes szénsavas ásványvízforrásokból csapódott ki évezredek alatt. Fehér vagy barnás-szürkés színű, porózus szövetű, jól faragható mészkő, melyet középületek díszítésére használnak.

A Fenyőkúti tőzegláp 950 méteres tengerszint feletti magasságban található a Gyergyói-havasok Parajd és Oroszhegy között fekvő vulkáni platóján. Maga a fennsík vulkáni és üledékes kőzetekből álló geológiai formáció.  A Fenyőkúti Tőzeglápot, melyet a helybeliek Datka néven is ismernek, 2007-ben Natura 2000-es területté nyilvánították. Ez a Keleti-Kárpátok legnyugatibb tőzeglápja. Lucfenyőerdő (Vaccinio-Piceetum abietis) övezi, mely hosszan nyúlik el a láp mellett.  A láp területén előforduló állatfajok, mint az erdei béka (Rana dalmatina), gyepi béka (Rana temporaria), foltos szalamandra (Salamandra salamandra), valamint az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) fokozott védelem alatt állnak. Alapítványi segítséggel és a helyi közösség hathatós adományaival készült el a láp látogatói tanösvénye, amely megismerteti a látogatóval a távoli szibériai élővilág jellegzetességeit, fajat: ezer éves fákat, rovarevő és mérgező növényeket. Egyéni látogatás esetén kérjük támogassa a természet védelmét a láp előtti kis boltban váltva ki a jegyet. Amennyiben professzionális idegenvezetést igényelnek, hívják a megadott telefonszámot és foglaljanak időpontot. Kép és szöveg: https://www.korpa.ro/

A Lucs-tõzegláp 273 hektáros nagyságával Románia legnagyobb havasi tõzeglápja, Csíkszentkirálytól 10 km-re nyugatra, a Dél-Hargita északi részén, a fõgerinc közvetlen közelében, a Tolvajos-tetõ és a szentimrei Büdösfürdõ között található egy óriáskráterben. Az 1080 méter tengerszint fölötti magasságú kaldera 7 km átmérõjû, itt ered a Kormos-patak, amely átfolyik a lápon. A tõzeg vastagságát 4,5 méterre becsülik. 1955-ben nyilvánították természetvédelmi területté, területe 273 ha. A láp egy volt krátertó feltöltõdésével jött létre. A Lucs hírnevét botanikai, életföldrajzi szempontból jellegzetes növényeinek, jégkorszaki maradvány-növényeknek, tundrai növénytársulásainak köszönheti. A pici nyírnek (Betula nana) itt található a legdélebbi elõfordulási pontja világszinten. Veszélyeztetett növényfaj a süppedõs tõzegmoha (Sphagnum fajok), a kereklevelû harmatfû (Drosera rotundifolia), a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), a tõzegáfonya, tõzegrozmaring (Andromeda polifolia), mámorka (Empetrum nigrum), vörös és fekete áfonya. Hüllõfajok: az elevenszülõ gyík és a keresztes vipera, a kárpáti gõte, az alpesi gõte, pettyes és tarajos gõte, a sárgahasú unka, a gyepi béka és barna varangy. Gyakoriak a barnamedve, a gímszarvas, vaddisznó, õz, de elõfordul a farkas és a hiúz is. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro

A Mohos-tőzegláp 1050 méter tengerfeletti magasságban helyezkedik el, az 1177 méter magas Mohos-csúcs lábánál, mintegy 80 hektáros területen a Nagy-Csomád hegységben. Vastagsága egyes helyeken eléri a 10 métert, átmérője 800 méter. A láp lényegében egy alpesi tőzegláp, melynek egykori egységes víztükre feltöltődés következtében 13 darab, különböző mélységű vízszemre darabolódott fel. A tőzegrétegbe kapaszkodó erdeifenyők és a sűrű, szőnyegszerűen összenőtt áfonyabokrok látványa igen megkapó. Ez a rezervátum tudományos jelentőségű természeti, elsősorban növényritkaságokat őriz, melyek nagy része az utolsó glaciális periódusból maradt fenn, így olyan növényi ritkaságokkal találkozhatunk itt, mint a húsevő harmatfűfajok: a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), hosszúkás levelű harmatfű (Drosera obovata), a hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica), valamint a tőzegáfonya (Vacccinium oxicoccos), a mohafélék 20 fajtája. További jégkorszakbeli fajok is találhatók itt, például a közönséges tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), a mámorka (Empetrum nigrum) és a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum). Kép: http://www.greenharghita.ro

A Madarasi-Hargita csúcsa alól kiinduló források folyása lassúbb, vizük jól átitatja a talajt, és ez a tény, a szubalpesi-hegyvidéki klímával karöltve, a tőzeg kialakulásának megfelelő feltételeket kínál. Ezen a területen jégkorszaki maradványfajok is találhatók (kereklevelű harmatfű, rovaremésztő hízóka), melyek túlélésének a Hargita-hegység hűvös klímája kedvezett. Ahol a lejtők meredekebbé válnak, a talajba szívódott forrásvíz ismét csermelyekké válik, melyek a Szökő-Patakba egyesülve egy festői kis vízesést hoznak létre. A Madarasi-Hargita Szökő-patakjának környéke a „Madarasi-Hargita közösségi jelentőségű természetes élőhely” minősítést kapta, és része a Natura 2000 hálózatának is. A természetvédelmi terület 182 hektárnyi kiterjedésű, melyből a tőzegláp tényleges felülete 30 hektárnyi.

Az egyhektáros geológiai rezervátum Fiatfalvától délnyugatra, a Cserehát-domb oldalában, a Sukoró-völgyben található. Ezek a gázdómok elterjedését követik. A fehérszéki iszapvulkánok a hideg iszapvulkánok kategóriájába tartoznak, amelyek földgáz jelenlétében jönnek létre, többnyire laza talajú agyagos területeken. Jelenlegi formájukat 1913 õszén nyerték el. Itt három kúp található, melyek közül az egyiket már benõtte a növényzet, és nem utal mûködésre. Mivel vize sós, ezért itt található a ritka mocsári kígyófû (Triglochin palustris). Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro