A Székely Kálvária. Az Ugron-kápolna

A Szent Anna-tó partján található egy kis római katolikus kápolna, mely a tó névadó szentjének tiszteletére épült 1977-ben, a kis fakápolna helyére. A hívek a már a XII. századtól jártak a helybéli fakápolnához, majd az 1564-ben kőből épült kápolnához, melynek népszerűsége körükben olyan szintre emelkedett, hogy a XVII. és XVIII. századokban mintegy 30.000-40.000 zarándokkal kellett számolni, akik több napot is eltöltöttek a környéken. A hiedelem szerint Szent Anna segít a fiataloknak párjuk megtalálásában, míg más mondák szerint a gyereket óhajtó, de meddő nők ezen vágya a Szent Anna-tavi zarándoklat után biztosan teljesül. Szöveg: https://adevarul.ro/

A Kissomlyó hegyén épült kápolna, melynek védőszentje Szent Antal egy 17. századi kisebb kápolna helyére épült. Az eredetit az 1661-es török-tatárdúlás környékén építették. A hagyomány szerint a somlyói kolostorból kimenekült és elrejtőzött a Kissomlyó hegyének oldalában a kökényes bokrok közé egy ferences testvér. Onnan nézte végig a tatárok pusztítását. Félelmében megfogadta Páduai Szent Antalnak, hogyha megmenekül ebből a veszedelemből, kápolnát épít az ő tiszteletére. 1673-ban teljesíti fogadalmát és saját kezével építi fel a kis kápolnát. Erről tanúskodik az 1775-ben történt átépítés során megtalált égetett tégla, melybe belevéste nevét: "Joannes Mák (Mák János) Ao. 1673." Az eredeti kápolna jóval kisebb volt, mint jelenlegi utódja, nagyjából annak szentélyével megegyező méretű volt.

A Kissomlyó hegyén három kápolna áll, melyek közül kétségtelenül legértékesebb a Krisztus Színeváltozásának tiszteletére szentelt középkori Salvator kápolna. A XV. század második felében épített kápolna a hagyomány szerint az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére épült, ugyanis az ütközetet a Megváltó színeváltozásának (latinul Transfiguratio Salvatoris – rövidítve Salvator) napján, augusztus 6-án, a Salvator nevét segítségül hívva sikerült megnyerni. A kápolnát a XVII. században átalakították, ekkor kis huszártoronnyal lezárt faszerkezetű előteret kapott az egyhajós, négyszögű szentéllyel ellátott épület. Ezt a bővítményt a XIX. században kőből épített előtér váltotta fel.

A Csíksomlyói Golgota keresztútját Jézus-hágójának nevezik a székelyek, ez lévén Erdély leghíresebb szabadtéri keresztútja. A Kissomlyó-hegy aljától a meredek oldalon út vezet a fenyőerdőn keresztülhaladó ösvényen a Salvator kápolnához. Ezen az úton vannak felállítva a keresztút stációi, amelyeket a Pünkösdi-búcsúra összegyűlt nép szívesen jár végig, végig imádkozva a keresztutat. Az állomások egy-egy személy vagy csoport hitét és áldozatkészségét hirdetik. A Csíksomlyói keresztút első említése 1834-ben történt. A régi fakeresztek helyére kőkeresztek kerültek 1868 után, melyek közül napjainkra mindössze néhány maradt fenn. A keresztút állomásainak új keresztjeit a csíkzsögödi Kovács Béla kőfaragó mester készítette a XX. század elején.

Székelyudvarhely egyik legtöbbet emlegetett és egyben legvitatottabb eredetű műemléképülete, a Jézus Szíve kápolna a Keresztúr felé vezető út mentén, a hajdani Gyárosfalva területén fekszik. Gyárosfalva 1571-ben Udvarhely városába olvadt. Az épület keletkezésének kora vita tárgyát képezi, mivel nagyon kevés hasonló épület található a környéken, alakja tekintetében viszont nagyon eltér azoktól az épületektől, melyek igazolható módon a XIII. században épültek. A Jézus Szíve kápolna nem rendelkezik olyan középkori részletekkel, mint kő nyíláskeret vagy falfestmény, melyek segítenének építési dátumának meghatározásában. A másik kormeghatározási módszer, melynek alapján az épület kora a XVI. századra tehető, szintén vitatható, ugyanis az egyetlen erre utaló nyom az 1561-ben I Ferdinánd német-római császár által kiadott pénzérme.

Lövéte falu alsó részében található a sóskútra ráépített sóház, amely sósvízzel látta el nemcsak Lövétét, hanem a környékbeli falvakat is. A vidéken ilyen házak találhatók még Homoródalmáson, Horódszentmártonban, Korondon és Parajdon is, ám a helyiek meggyőződése szerint itt a legjobb minőségű a só. A sóház elmúlt már százéves, 1866-ban épült rá a kútra, amiről a bejárat felirata is tanúskodik. Az épület 1996-ban új fedelet kapott. A falunak egykor sóbányája is volt, mely azonban kevés ideig működött. A falu maga egy nagy kiterjedésű só réteg felett helyezkedik el, amely a parajdi sómezővel van kapcsolatban. Valahol a falu alatt a só réteg egy forrással, érrel találkozik, amely létrehozta a Sóskutat, az így létrejövő sóoldat pedig igen koncentrált. A helybéliek igen nagy becsben tartják a Sóskutat, mely teljes só szükségletüket fedezi.