TÖVISEKEN ÁT… Fejezetek a székelyudvarhelyi Református Kollégium 350 éves múltjából
Kiállítás
Telefonszám
E-mail cím
Weboldal
Leírás
„Per spinas ad rosas”… „Töviseken át a rózsákig”, hirdeti a Református Kollégium jelmondata, amely az iskola 1716-ból származó címerén olvasható. A tudás megszerzésének nehéz, tövises útjára utaló gondolat mintha az iskola múltját is tömören summázná.
A székelyudvarhelyi református élet kezdetei a 16. század második felére nyúlnak vissza. A középfokú református oktatás háromszázötven éve, 1670-ben vette kezdetét városunkban. Nehéz történelmi időszakban plántálták az udvarhelyi „rósáskertet”. A 17. század végén a református egyház hatalmi helyzetben volt Erdélyben, de a fejedelemség már utolsó, hanyatló időszakát élte. A század végén bekövetkező hatalomváltás, a Habsburg-uralom berendezkedése, a mérsékelt, de szisztematikus ellenreformáció fokozatosan védekező állásba kényszerítette a protestáns felekezeteket. A 18. századi állami szintű vallási intolerancia és ellenszél azonban nemhogy elsorvasztotta volna az udvarhelyi református élet anyagi és szellemi erejét, hanem ellenkezőleg, önvédelmi mechanizmusokat is kialakítva, egy töretlen, felfele ívelő fejlődést eredményezett. Bőven tartogatott azonban még töviseket a 19–20. század is: forradalom, megtorlás, impérium- és rendszerváltások, háborúk és kisebbségi lét. Ezek mellett vagy ezek ellenére az eredmény sem maradt el: növekvő diáklétszám, gyarapodó anyagi tőke, jelentős építkezések, tudományos, szellemi sikerek és eredmények jelzik a tövisek közti rózsákat. 1927 és 1940 között a református Tanítónőképző vette át a Kollégium helyét, amely néhány háborús évre újraindult ugyan, de 1948-ban a kommunista államosítás áldozatává vált. A Kollégium szellemi és tárgyi örökségét a Tanítóképző mentette át a diktatúra évtizedein, mígnem 1994-ben a református gimnáziumi oktatás végre folytathatta történelmi küldetését.
Kiállításunkban ezt a tövisekkel teli utat igyekszünk bemutatni, kiemelve a legfontosabb történelmi állomásokat, személyiségeket és megvalósításokat, amelyek bizonyítják, hogy a múlt tövisei között a rózsák nemcsak egy intézmény, hanem egy egész közösség számára nyíltak és nyílnak ma is.