Gyergyószentmiklósi Szent Péter és Pál római katolikus templom

A Gyergyószentmiklósi római katolikus templom a város legrégebbi műemléke, a Márton Áron utca 9-11. szám alatt található. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel. A plébánia létezését említő első okleveles forrásnak az 1332–1333-as pápai tizedjegyzék tekinthető, a 12–13. században alapíthatták a plébániát. Az egyházközség első temploma Gyergyószentmiklós akkori központja, az ún. Both-vára közelében volt, a város Felszeg nevű részében.  A település fejlődésével a mai templom helyén építették meg 1498-ban a második templomot gótikus stílusban (Benedek főesperes-plébános idején), erre utal a jelenlegi templom toronybejárataként megőrzött kő ajtókeret dátuma. Ezt a templomot a 17. század közepén Ferenczi György plébános vezetésével jelentősen kibővítették, de a tatárjárások és az idő vasfoga alaposan megrongálta. Időközben a katolikus hitre tért örmények szép barokk templomot építettek, ezért a római katolikus hívek 1756-ban szintén új templomot emeltek Mária Terézia királynő támogatásával az előző templom helyén. Az elmúlt két és fél évszázad során a templomot többször is felújították, 1877-ben pedig a város nagy szülöttjétől, Fogarasy Mihály erdélyi püspöktől neogótikus orgonát is kapott. A kiváló erdélyi püspök más adományokkal is gazdagította az egyházközséget, de legfontosabb munkájának mindenképp az mondható, hogy 1876-ban megalapította a Leánynevelő Intézetet, amelynek igazgatására letelepítette a szatmári irgalmas nővéreket. Az iskola (mind az épület, mind az intézmény) többször bővült, végül 1948-ban a kommunista hatalom államosította. Az épület 2003-ban került vissza az egyház tulajdonába. A 20. században kiváló egyéniségek vezették a plébániát, akik minden nehézség ellenére kiépítették az egyházi intézményhálózatot: iskolák, árvaház, szegénykonyha, különböző termelői szövetkezetek, és természetesen a lelkiségi mozgalmak. 1925 és 1927 között a plébánián szolgált káplánként Márton Áron, Erdély későbbi boldog emlékű püspöke, ő alapította az itteni Kolping-egyletet és más lelkiségi és kulturális egyesületeket. Habár számos háború dúlta fel a települést, az egyházközségnek sikerült a templom és az iskola mellett más értékeket is megőrizni: ilyen egy 1428-ból származó pergamen missale, illetve egy 1538-ból származó harang. A régebbi plébániaépület 1758-ban épült, történelmi érdekesség, hogy itt volt az 1848-as forradalom gyergyói központja. A templom udvarában egy 18. századi Nepomuki Szent János kőszobor található. A város melletti Csobot-hegyen van a Szent Anna-kápolna, amelynek eredetét egyesek a 13. századra teszik. Az egykori vár helyén 1933-ban épült a Jézus Szent Szíve kápolna, végül a Gyilkos-tónál van a 2001-ben felszentelt Szent Kristóf-kápolna.

A templom a székely építkezés jellegzetes stílusjegyeit a modernnel ötvözi, monumentális méretű, impozáns lépcsősor vezet a bejáratához,  a templomhajó belső 18 m magas, lambériás burkolattal, emeleti karzattal, 1200 személy a befogadó képessége, mintegy 700 ülőhellyel. Az oltártér közepén áll egy nagy kereszt, rajta a 2,6 m nagyságú szenvedő és feltámadt Krisztus-szobor, az oltár baloldalán Szent Ágoston, jobb oldalon Szent Mónika szobrai állnak, egyenként 2,5 m magasak. Mindhárom szobor rézdomborítású, Xantus Gábor csíkszeredai jeles képzőművész alkotásai, úgyszintén a keresztúti stációk is.

A csíkcsicsói templom a falu központjában található közel az iskolához. A templomot Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték fel, végleges, mai formáját 1839-ben kapta. A templom oszlopos része kápolna volt az 13001400-as években, amelynek átalakítását a lakosság számának növekedése indokolta. A hagyomány szerint a fõoltár bal oldalának végébe az eredeti kápolna tabernákuluma van beépítve. A szentély oltára 1800-ban készült, az oltárképen Páduai Szent Antal látható. A külsõ támpillérek alapján feltételezik, hogy szentélye eredetileg gótikus boltozatú volt. Az épületet mûemlékként tartják számon, akárcsak a mellé épített plébániát.

A csíkdelnei római katolikus Keresztelő Szent János-templom Székelyföld egyik legérdekesebb egyházi műemléke, Csíkdelnétől nyugatra, a Torda völgynek nevezett határrészben található műemlék. Csíkdelne határától több száz méterre, szántóföldek közepén magányosan álló szép kerített műemlék, egykor három falu közös temploma volt. Az 1332-1333-as pápai tizedjegyzék szerint Delne (Dolna) községnek plébániatemploma volt, amelyről kevés adat maradt fenn. Csíkdelne egykori templomának létét régészeti ásatások hiányában mindössze egy román kori kőtöredék igazolja, lebontásának ideje sem ismeretes. A régi, romos templom helyett 1450-1500 között építették a gótikus templomot, amely nagyrészt máig megőrizte eredeti formáját. A 15. század második felében épült toronynak keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással. A templomot a 17. század második felétől, a tatárbetörések következményeként, több alkalommal is javították. A Domus Historia szerint, a Szent János-templomot 1673-tól kezdve újították fel. A javítási munkálatok az addig fedetlen hajó festett, kazettás famennyezetének elkészítésével kezdődtek és az új szárnyasoltár felállításával fejeződtek be, 1675-ben. A templomot 1710-ben, 1760-ban, 1866-ban, 1934-ben, 1970-ben javították. Az ovális alakú templomkert közepe táján, kissé észak felé fekvő templom egy nagyobb méretű szentélyből, egy valamivel nagyobb hajóból, annak nyugati végéhez hozzáépített toronyból és a szentély északi oldalához alacsonyabb tetőzettel összekötött kis sekrestyéből áll. A hajó déli oldalán egy a 18. században barokk stílusban épített porticus volt hozzácsatolva. Az 1934-1935. évi restauráláskor a déli külső falon feltárt falfestmény-maradványok teljes felderítése végett a porticust lebontották. A templom és a torony hossza kívülről kb. 30 méter, szélessége a szentély záródásánál 8 méter, a hajó nyugati részénél 9 méter. A fal vastagsága 80–90 cm, külső magassága 8,50 méter. A falakat régi és új támpillérek támasztják, a szentélynél, a diadalívnél, a hajó és a torony nyugati sarkainál. A szentély és a templomhajó tetőzetének gerince ma egy szintben van, régebb a szentély tetőzete egy méterrel alacsonyabb volt. A hajó nyugati bejáratához a torony alatt alagútszerű átjáró vezet. Ez a nyugati kőajtókeret tört ívelésű későgót stílusú. A déli bejárat kőajtókerete díszes, leszelt íves, egymást keretező pálcatagokkal. Az ablakok közül csupán a sekrestye piciny ablaka maradt meg eredeti csúcsíves formájában, a többinél csak a záródás formája jelzi az egykori csúcsíves stílust. A templombelső legszebb és legértékesebb része az 1673-ban készült virágdíszekkel megfestett kazettás deszkamennyezet.  Az arányos felépítésű toronytest a csíki gótikus toronytípushoz tartozik. Felfele keskenyedik, alul különböző alakú keskeny világító- és lőrésekkel, a felső részén mind a négy oldalán nagyon szép ívelésű csúcsíves ablakokkal van ellátva. A torony falának vastagsága 1,10 méter, a teljes magassága 30 méter. A nyugati oldalon a torony sarkát hatalmas méretű és 1 m vastagságú támpillérek erősítik. 

A gyergyótölgyesi római katólikus templom 1902-ben épült, amelyet Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel.

A borszéki római katólikus templom 1910-ben épült, amelyet 2006 decemberében Szent István király tiszteletére szenteltek fel. 

A balánbányai egyházközséget 1825-ben alapították. Előtte Csíkszentdomonkos filiája volt. A jelenlegi templomot 1869-ben építették Nepomuki Szent János tiszteletére.

A templomról A román kori templomnak csak a hajója maradt ránk. A keleti oldalon valaha állt hajófalat és román kori szentélyt elbontották, melyeknek alapja a 2021-es régészeti ásatások során bukkant elő. A hajó padlójába élére állított téglasor a régi alap eme nyomvonalát hivatott szemléltetni. A régi kis méretű templom ma is álló félköríves bejárata nyugat felől nyílik, fölötte, a nyugati karból ajtó enged bejárást a torony testébe. A 2020-ban folyó munkálatok során déli oldalon a vakolat alól egy korábbi bejárat került felszínre, melyet a gótikus átépítéskor befalaztak. Mivel e XV. százaadi átépítés során a templom hosszát is megnövelték, a hajó tengelye is keletre tolódott, ezt követte a ma is használatban levő új bejárat, kőből faragott bélletének páratlan szépsége méltán vonja magára a tekintetet. A román kori hajó északi falára még az átépítés előtt falkép került, mely a reformáció szellemében hosszú időre vakolat alá került. A töredékesen ránk maradt falkép nagyobb része 1971-ben került elő, 1981-ben Benkő Elek régész tisztította meg és kereste meg a kép széleit. A 2018-ban kezdődött felújításokat megelőző előtanulmányok során, a vakolat alatt még esetlegesen rejlő további falképeket kutató ablakok lettek nyitva, ám a falképről újabb részletek nem kerültek elő. A két, egymás alatt húzódó képsorból álló freskó nagy valószínűséggel a román kori hajó egész északi falfelületét beborította. Benkő Elek, Rugonfalva középkori emlékei-ben a képről ekként ír: „A fekete, fehér, okker, sziénabarna, cinóber színekkel festett, viszonylag jó megtartású freskó felső ciklusa a Királyok imádását ábrázolja. Az alsó képmező — egy glóriás fej (?) kis töredékének kivételével — teljesen megsemmisült. … A jelenet jobb oldalát a baldachinos trónon ülő, barna ruhát, azon feketésszürke köpenyt viselő Mária tölti ki, ölében a szintén barnába öltöztetett gyermek Jézussal. A trónus mögötti drapériát négy angyal tartja, közülük a bal oldalinak feje teljesen, a mellette lévőé részben elpusztult. Mária előtt Gáspár térdel, töredékes alakját hússzínű köntös fedi, levett koronáját jobb kezében fogja, baljával Jézus lábát tartja, melyet megcsókol. Jézus bal kezében a Gáspártól kapott ajándék, a pénzzel teli kehely látható, jobbját áldásra emeli. A jelenet bal oldali részét az előbbitől geometrikus keret választja el. Itt a két másik király áll, nevüket a fejük mellé fehérrel festett kisbetűs felirat tudatja (melchior, illetve baltizar). A felirat betűinek jellege a falkép koránál későbbinek tűnik. Fölöttük okkerszínű kis körökkel díszített ruhába öltözött angyal repül, aki a betlehemi csillagra hívja fel a figyelmüket. Menyhért a csillagra, Boldizsár Máriára mutat, jobbjukban az ajándékaikat tartalmazó fedeles kelyhet, pontosabban cibóriumot tartják. Mindketten hosszú, derékban összefogott köntöst viselnek, a Menyhérté barna, a Boldizsáré barnával erezett feketésszürke. Szerecsen szolgájuk hátat fordít a jelenetnek, és magasra emelt palackból iszik. A tüntetően pogányul viselkedő, a középkori szóhasználat szerint „rigó módjára” öltözködő szolga ruházata4 (szürke-fehér csíkos felsőruha felemás, barna és okker, lábra simuló harisnya), valamint a szája szélén lecsorgó folyadék részletező rajza aligha nélkülözte a nevelő célzatot. A falkép felső részének sérülései a templom késő gótikus bővítése során keletkeztek” A XV. század végén bekövetkező átépítés során a templomhoz keleten egy sokszög záródású szentélyt, hozzá sekrestyét és osszáriumot, nyugaton tornyot építettek. A reformáció következtében a szentélyből nyíló sekrestye ajtó befalazódott, a sekrestye és osszárium bontásra került. Alapjaik a templom északi oldalánál ma is láthatók. A projektről 2016-ban döntöttek a templom felújításáról, hogy növeljék a látogatók átlagos számát. A Regional Consulting & Management SA projektmenedzsment cég, a 4ZET ARCHITECTS KFT tervezőiroda és a Bros Bau KFT műszaki támogatása segítségével valósult meg a “Református templomegyüttes rehabilitációja Siménfalván, Rugonfalva községben” című projekt, amely a Regionális Operatív Program 2014-2020, 5. prioritási tengely – A városi környezet javítása és a kulturális örökség megőrzése, védelme és fenntartható fejlesztése, 5. beruházási prioritás keretében európai támogatásban részesült. 1 – A természeti és kulturális örökség megőrzése, védelme, előmozdítása és fejlesztése. 2017. augusztus 03-án került aláírásra a 247. számú finanszírozási szerződés a Regionális Fejlesztési, Közigazgatási és Európai Alapok Minisztériumával (jelenlegi nevén: Fejlesztési, Közmunkaügyi és Közigazgatási Minisztérium), mint irányító hatósággal és a Regionális Fejlesztési Központ Ügynökséggel, mint közreműködő szervvel, majd 2018. szeptember 14-én, a versenyeztetési eljárást követően a rehabilitációs munkálatokra vonatkozó szerződés a Kvadrum Axis KFT – Lider és a KÉSZ Építő és Szerelő ZRT-vel. Szegedi fiók, Kolozsvár. A munkálatok 2018. október 08-án kezdődtek, és a projekt befejezésének határideje 2021. december 31. Látogatás: Hétfő – péntek: 10:00 – 17:00 Kapcsolat: Barabás Csaba, lelkész Tel.: 0740 243 150 Weboldal: https://rugonfalvitemplom.ro/  A kedvezményezett a digitalizált Rugonfalvi Református templomot a restaurálás befejezése után a polgárok rendelkezésére bocsátja. Az következő linken keresztül online is meglátogathatja a templomot: https://rugonfalvitemplom.ro/a-projektrol/virtualis-tura/ 

A Csíki-medence egyik legrégibb egyházi építménye. A csobotfalvi Szent Péter és Pál plébániatemplom helyén egykor Árpád-kori templom állott, amelyet a 15. században gótikus stílusban újjáépítettek, majd 1800 és 1817 között nyerte el mai neobarokk alakját. Az új templomot 1817-ben Szentháromság vasárnapján szentelte fel Rudnay Sándor erdélyi püspök. A templomot 1911-ben színes ablakokkal és művészi falfestményekkel újították fel. A boltívek alá Brassai Károly gimnáziumi tanár festette a művészi képeket. Nagyon szép, impozáns plébánia épülete van a csíksomlyói egyházközségnek, amelyet Bálint Lajos prépost-főesperes tervezett.   A templomban 2002-2005 között több szakaszban folyt régészeti ásatás, ami a mai északi kápolnát és a hajó északnyugati felét érintette.  Ennek során három középkori periódus alapfalát találták meg, illetve egy, még korábbi kőtemplom másodlagos maradványait azonosították. 2013-ban általános felújítás kezdődött el.    A csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik legjelentősebb helyszíne A Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom. Zarándokok százai, elsősorban a moldvai magyar csángók töltik ott a szombatról vasárnapra virradó éjszakát. Pünkösd szombat délután a templomban „csángó szentmisét” tartanak, és ott őrzik a moldvai magyarok búcsús keresztjét és lobogóját is.