Katolikus Egyház

A közel 800 éves templom a Gyergyói-medence legrégibb temploma. A torony alján levõ felirat szerint 1213-ban épült félköríves (román) stílusban, Szent Simon, Szent Júdás Tádé apostolok és Szent Margit szûz és vértanú tiszteletére. A templom legértékesebb román kori emléke a toronyalatti díszes és nagy méretû félköríves ajtókeret. A templomra vonatkozó elsõ írásos emlékeket, a száz évvel késõbbi, 1332, 1333, 1334-es pápai tizedjegyzékekben találunk.

A templomot története folyamán tatár, török, osztrák, labanc, vagy saját vére többször lerombolta, természeti csapások tették tönkre vagy szûknek bizonyult, s mindezekért többször újra kellett építeni, bõvíteni. Az újjáépítésekor az akkori korízlésnek megfelelõen mindig más és más építészeti stílusba újult meg. A román -kori építészeti stílusjegyeken kívül megtalálhatók a gótikus, valamint a barokk, copf stílusjegyek. A gótikus átépítés a XV. sz. második felében, a barokk, copf stílusban az átépítés 1766 és 1773 között történt. 1930-ban egy mellékhajóval bõvült. A toronyban elhelyezett emlékirat tartalma miatt a több évig tartó alfalvi „memorandum per” keletkezett.

Ennek a templomnak volt a papja István hitvédõ pap, a csíksomlyói pünkösdi búcsú elindítója, P. Domokos Kázmér püspök (Gyergyóalfalu ideiglenes püspök székely volt), Andrássy Antal – az 1848-49-es szabadságharc mártírja, Zomora Dániel – a késõbbi gyulafehérvári püspökhelyettes, gróf Mikes János – a késõbbi szombathelyi püspök, Gaál Tamás az iskola- és templomépítõ pap.

A körportálé a román -kori építészet remeke. Ez maradt meg az õsi templomból. A kõportálé tagozott bélelettel bír. A féltök formából kiindulva a béleletet kívülrõl keskenyedõ félhengerek alkotják. Az általánosnál díszesebb bélelet.

A fõoltár barokk stílusba készült 1773-ban. Az oltár felsõ részén Szent Margit szûz és vértanú képe látható. A középsõ részt a négy ion fejes oszlop és pillaszterek három részre osztják, ahol három szobor található (Mária, Szent Simon és Szent Júdás Tádé)

A mellékhajó oltárán a Lourdesi Mária (Én vagyok a Szeplõtelen fogantatás) valamint Szent László és Szent Imre szobra. (A két utóbbit 2001. szeptemberében ellopták.) Szent Ferenc oltárt Turi Ferenc földbirtokos ajándékozta. (1773) A napba öltözött asszony, feje körül 12 csillagból álló korona.

1896-ban Ávéd János négy színes üvegablakot ajándékozott a templomnak (Palka József budapesti mûhelyében készültek).

1930-ban Lukács István, Jakabffy Miklósné, Ávéd Bözsi és az egyházközség öt színes üvegablakot vásárolt a csehországi Grouttauból a templom számára.

A legrégebbi harangot (1537) és 3 társát az elsõ világháború idején (1916. aug. 2.) hadi célra elvitték, csak az 1909-ben Róth István által ajándékozott 813 kg tömegû harang maradt meg. 1929-ben az egyházközség a soproni Seltanhoffer mûhelybõl négy harangot vásárolt, Szent-háromság harang – A hangú – 410 kg, Szent Margit harang – C hangú – 230 kg (1944-ben hadi célra elvitték) Szent Antal harang – F hangú – 80 kg, Szent István harang – 170 kg (Borzonton van)

Bécsi Rieger orgona 1930-ból. Két manuálos, 16 változatú orgona. Klasszikus és modern orgonamûvek játszására alkalmas.

A hõsök emlékmûvét az elsõ világháború 266, a második világháború 90 õsi halottjának emlékére, 1943-ban, az Erdõbirtokossági társulat állíttatta.

Országzászló talapzat. 1942-ben, a Budapesten élõ Gyergyóalfaluból elszármazottak egy országzászlót ajándékozta a falunak. A talapzaton levõ felirat „Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld mindég székely volt és az is marad!” a múlt rendszert átvészelte. A címert levésték a talpazatról, amelyet az RMDSZ helyi szervezete 2001-ben visszahelyezett

A barokk stílusban készített oltár eredetileg a Nagy-templom melletti Szent István kápolnában volt. A kápolna lebontásakor került Borzontra. Az oltárképet 1772-ben a brassói N. Mayer képíró festette.